Gyakran merül fel kérdésként, hogy ha valaki szeretne a természettel jobban harmóniában lévő otthont, hogyan érdemes elindulni, nekikezdeni? Az otthonunkban nagyon sok minden van „ösztönösen”, megszokásból. Másoljuk a megszokott dolgokat, például amiket a szülői házban tapasztaltunk, vagy a későbbi otthonaink mintáját, esetleg igyekszünk pont az ellentétét megvalósítani, ami ugyanolyan kötöttség. Ezért elsősorban a tudatosítás fontos, felismerni ezeket a mintákat. Itt hasznos lehet egy szakszerűen kiszerkesztett lakás-alaprajz, amin láthatjuk a lakásunk állapotát és elemezhetjük magunknak a leírások alapján. A legteljesebb természetesen az lehet, ha külső szemet, képzett tanácsadót hívunk a helyzet elemzéséhez, de van, aki maga szeretne elindulni. Akár azért, mert albérletben lakik, vagy bármilyen okból szűkösek a lehetőségei, vagy még csak ismerkedik valamilyen térrendezési metódussal és egyelőre van benne kétely, vagy egyszerűen ilyen alkat.

Minden térrendezés - így a Holisztikus térrendezés is - egyetért abban, nem mindegy, hogy mennyi és milyen holmink van. Általában mindenkit sok olyan tárgy, bútor vesz körül, ami csak úgy hozzácsapódott – kapta, örökölte, hirtelen felindulásból, vagy akkor jó ötletnek tűnően megvette. Gyakran őrizgetjük ezeket, hogy ne bántsuk meg, akitől kaptuk, megszokásból, vagy hogy ne kelljen beismernünk: tévedtünk a vásárlással. Esetleg sokunk kedvence, a biztonságérzet, tartalékolás folyománya, a „Hátha kelleni fog még!”

Biztosan éreztük már: egy - vagy több - holmi elengedése, vagy egy alapos nagytakarítás milyen felszabadító érzés, megkönnyebbülés tud lenni. A japán rendrakás-specialista, Marie Kondo könyveivel nálunk is ismertté vált a szemlélet, hogy csak azt tartsuk meg, amire örömmel nézünk rá, amit örömmel használunk, minden más holmitól érdemes megválnunk, útjára engednünk. Tapasztalatom szerint ezt sokan úgy értelmezik, hogy egy letisztult, zen otthonban kellene élniük, ahol alig van tárgy, bútor, amitől igencsak idegenkednek. Erről azonban szó sincs! Ez sokkal inkább egy önismereti út: mire van szükségem, mit szeretek, mi tölt el örömmel, milyen vagyok valójában, legbelül, minek van helye, létjogosultsága a lakásomban és ezáltal az életemben is (a tárgyaink sok mindent szimbolizálnak)? A válasz – és a mennyiség - mindenkinek egyéni, a folyamat azonban terápiás, hiszen a múltunk – és a jelenünk számos elemével szembe kell néznünk, számot kell vetnünk közben.

Nézzük példaként az öltözködést, amit az alapos szelektálás során első kategóriának javasolnak. Van, aki sokféle tevékenységet folytat, sokféle alkalomra öltözködik: szokott kirándulni, edzeni, jár táncolni, a munkahelyén megfelelő öltözetben kell megjelennie, esetleg szeret barkácsolni, vagy festeni – neki biztosan több(féle) ruhára lesz szüksége, mint aki kevesebb féle dologgal foglalkozik. Egyéni az is, hogy egy-egy kategórián belül mennyi ruhára van szükségünk – érdemes itt is az öröm és a praktikussági szempontokat egyaránt mérlegelni. Az az időszak, amit most élünk, illetve ami előttünk áll, inkább a meglévő holmijaink kreatív, változatos, újszerű felhasználásának kedvez. Örömforrás lehet az is, ha a szekrényünkben található ruhadarabok kombinálásával újszerű, eddig még nem viselt öltözékeket tudunk összeállítani, vagy ha például bútorainknak, tárgyainknak tudunk többféle, vagy új funkciót kitalálni. Ez segít abban is, hogy rálássunk, mi az, amink van – akár a holmijaink terén, akár a saját, belső értékeinkben.

Otthonunk díszítéséhez, egyedivé tételéhez is tárgyakat használunk, de az is lehet, hogy praktikusnak érezzük a kezünk ügyében tartani használati eszközeinket és ezek látnak el – akár tudatosan, akár tudattalanul – dekoráló, illetve érdeklődésünket, beállítottságunkat látogatóinkkal közlő funkciót. Mindenkinek egyéni, hogy mennyi tárgy között érzi jól magát. Egy üres tér számunkra általában lélektelennek tűnik: a textíliák hoznak puhaságot, béleltséget, a növények a természetet, de a szépség megjelenítésére is áhítozunk – ennek eszközei leggyakrabban a dísztárgyak. Ezeket láthatjuk a művészi értékük folytán szépnek, vagy akár azért, mert mi készítettük a saját ízlésünk szerint, esetleg egy általunk szeretett személytől kaptuk, vagy úgy érezzük, hogy harmonikusan illeszkedik a lakásunkba. Fontos egy otthonban, hogy a könnyű, gördülékeny életet ne akadályozza semmi. Ha túl sok holmink van, előfordulhat, hogy nehezítik egymás használatát, vagy dekorációs tárgyak nem tudnak érvényesülni a zsúfoltáguk miatt. Egy-egy szép tárgyat, bútort kiemel, ha egyszerűbb, letisztultabb környezetben áll és nem vonja el róla más a figyelmünket. Tapasztalhatjuk, hogy minél kevesebb bútor, tárgy van egy helyiségben, annál könnyebb tisztán tartani. Ha sok minden van itt, az összetett felületeket eredményez, így nehezebb takarítás, a figyelem végigjártatása több időt, energiát igényel. Ha több van a kelleténél, érezhetünk emiatt állandó fáradtságot, zaklatottságot is. Érezhetjük úgy, hogy sok megoldatlan, magunk előtt görgetett dolgunk van, nem tudjuk utolérni magunkat.

A tudatosítás első lépcsőjeként mindenképpen egy alapos selejtezést javaslok: mi az, ami most is hozzám tartozik, ami igazán az enyém, amit szívesen használok, örömmel tölt el, ha ránézek? Ez persze csak úgy lehet teljes, ha kategóriánként (például könyvek, iratok, konyhai eszközök, ruhák, táskák) mindent kipakolunk egy helyre és csak azt tesszük vissza, ami átment a rostán. Ezzel az életünkből is el tudjuk engedni azokat a dolgokat, lenyomatokat, témákat, amik már nem a mieink, jellemzően azok lesznek benne, amik örömmel töltenek el minket és teret teremtünk új lehetőségek, irányok, emberek számára, hogy megérkezhessenek az életünkbe.

Spaczér Judit