Sokan és egyre többen érezzük úgy, hogy az otthonunk, munkahelyünk szoros kapcsolatban van velünk és jóval több, mint falak, tárgyak, bútorok halmaza, ahol a mindennapi tevékenységeinket végezzük. Egyre többen érezzük, lejárt az ideje annak, hogy biztonságunk érdekében tárgyakat halmozzunk fel és tárgyaink által határozzuk meg magunkat, státusszimbólumként használva azokat. Az új viszony kialakításához első lépés a jelenlegi környezetünk értelmezése, majd ránk jellemző, de tudatos megváltoztatása, minket segítő, támogató térré alakítása. Ehhez egyre többen a különböző térrendezési módokat hívják segítségül.

Gyakran felmerül a kérdés: melyik térrendezési módot válasszam, melyik jó nekem? A Feng shui, amiről a legtöbbet hallottam? A magyar térrendezés, hiszen Magyarországon élek? Vagy a jóga és az ayurvéda elterjedésével egyre népszerűbb védikus térrendezés a Vasztu, modern változatában Vaszati? Ezek csak a legismertebbek, minden ősi kultúrának megvan - megvolt a maga térrendezési módja. Van, ahol ma is használják, van ahol nagy részben feledésbe merült. Természetesen ezekben sok a közös, ezt igyekszem megkeresni, feltárni, hiszen egy bolygón élünk, sok minden igaz mindenhol. A Vaszatinak nagyon nagy előnye, hogy az alap összefüggéseket, a természettudományos hátterét feltárták, illetve, hogy több ezer év óta írásban maradt fent és így nem tudott torzulni. A védikus kultúra volt az Atlantisz utáni első kultúra, melyben még teljesen ösztönös, „benne élős” módon kapták meg ezt a hatalmas tudást az emberek. Ezek miatt gondolom úgy, hogy a védikus térrendezés egy stabil alapot biztosít, a természetes energiaáramlásnak kellene minden rendszer mögött lennie. A többi térrendezési mód hozzá tud tenni ehhez további értelmezéseket és értékes szimbólumokat. Fontos azonban, hogy mindegyik ősi tradíció az évszázadok, évezredek folyamán torzulhatott, sok félremagyarázás, vagy az érdekeknek éppen megfelelő értelmezés rögzült. A Feng Shui esetében például szándékosan félrevezető információkat is elterjesztettek. Emiatt érdemes - az alapösszefüggések ismeretében – kritikával szemlélni mindegyik térrendezési módot. Sorsszerűnek tartom, hogy ezektől el kellett távolodni és a mai embernek tudatos módon, a tudományokon keresztül történő megértés és „belső iránytűnk” használatával, saját akaratból visszatérni hozzájuk. Meggyőződésem és a tanácsadások során szerzett tapasztalatom, hogy ez egy velünk született képesség, amit meg kell tanulnunk újra használni és megbízni benne.

A térrendezési hagyományok hátterében legtöbbször megtalálható az asztrológia. Az asztrológiai analógiák sokat segítenek a mélyebb szintek, összefüggések feltárásában.

Minden térrendezési módban igen hangsúlyos szerep jut annak, hogy tiszta, rendezett térben éljünk és csak olyan bútorokkal, tárgyakkal vegyük magunkat körül, amiket szívesen, örömmel használunk, jó érzés tölt el, ha rájuk nézünk. Minden más holmi energiát von el tőlünk. Ahogy Csíkszentmihályi Mihály, a neves pszichológus, a Flow-elmélet kidolgozója írja „Tárgyaink tükrében” c. könyvében: „Az emberi munka termékei nem túl hosszú élettartamúak; a mesterember pszichikai tevékenységének koncentrálásával létrejött rend idővel darabjaira esik szét. A termodinamika második törvénye a tárgyakra és minden másra vonatkozik. Az entrópia szétmarja az általunk alkotott formákat. Nincs elég fölös pszichikus energia ahhoz, hogy tároljuk és fenntartsuk a tárgyakat, amelyeket alkotunk.”

Mindannyian érezzük valószínűleg azt is, mennyivel kedvezőbb energiájú egy tér, ha örömünket leljük benne. Ha sok odafigyeléssel, esztétikusan, egymással harmóniában lévő színekkel, bútorokkal, tárgyakkal van berendezve. Igen fontos a jó használhatóság, az ergonómia is: ha kényelmetlenül tudunk bemenni egy ajtón, ha nehezen férünk hozzá valamihez, ha nincs megfelelő helye egy-egy tárgynak az mind-mind rossz érzést kelt, energiát von el tőlünk.

Napjainkra igen felerősödött az individualizáció is: szeretnénk kifejezni, megmutatni, megfogalmazni magunkat. Ehhez erős vágy, sokaknak már eszköz a festés, a rajzolás, a saját kezűleg készített, felújított, vagy átalakított tárgy, vagy bútor. Ezek mind segíthetnek – ha megfelelően használjuk őket – harmonikusabbá tenni a teret magunk körül, hogy olyan módon tükrözzön minket, ahogyan azt a leginkább szeretnénk.

Fontos a fenntarthatóság, a környezettel való viszony, hogy a lakásba bekerülő anyagok, bútorok, tárgyak miből és milyen módon készültek.

Mindezek ötvözésével született meg a világot egységben látó és így folyamatosan fejlődő, kiegészülő holisztikus térrendezés, amely így egyszerre nagyon ősi és mégis modern, ösztönös-intuitív és tudományos, keleti és nyugati, humán- és természettudományos, összekapcsolja az anyagot a lélekkel és a szellemmel. Azaz próbálja összekötni a látszólag ellentétes dolgokat, egységbe hozni magunkat és a környezetünket, egy szóval: holisztikus.