Igen fontos motivációnk a figyelem, törődés iránti vágy. Általában nagy hiányunk van belőle és másoktól igyekszünk beszerezni. Pszichológiai ismereteink növekedésével azonban egyre többen jövünk rá, hogy ezt magunknak kell valamilyen módon megadni.

Az egyik lehetőség az, hogy az otthonunkon keresztül tesszük ezt, támogatva ezzel belső folyamatainkat is.

Mit tartunk értéknek, mi az, ami fontos számunkra, mi az, ami feltölt minket? Személyes fejlődés, olvasás, meditáció? Vagy a párunkkal való közös tevékenykedés? Családi-, vagy baráti együttlétek együtt evéssel, vagy társasjátékozással? Tegyünk rá nagyobb fókuszt! Van-e hozzá megfelelő tér a lakásunkban? Ki tudunk-e ilyet alakítani? Próbáljunk minél nyitottabban, rugalmasabban hozzáállni! Az otthonunk kiváló terep a berögződéseink elengedéséhez is! Ha megvan a megfelelő tér, tegyük hangsúlyosabbá, hívogatóbbá, komfortosabbá világítással, színhasználattal, különleges formákkal, vagy anyaghasználattal!

A legtöbb otthont valamilyen lakáshasználati módhoz, életmódhoz tervezték. Ez sajnos nem feltétlenül van így, újabb építésű lakásoknál gyakran látom, hogy az egyetlen szempont minél több funkció bepréselése minél kisebb alapterületre. A Te életmódod, lakáshasználatod összhangban van-e a hellyel, ahol élsz? Lehet-e jobban összhangba hozni? Kényelmes, komfortos-e az otthonodban élni? Gyakran hallom a tanácsadásaimnál egy-egy nem teljesen nyitható ajtónál, nehezebben hozzáférhető bútornál, kompromisszumosan berakott berendezési tárgynál, hogy „Nekem így is jó.” „Már megszoktam.” Vegyük észre, hogy ilyenkor leértékeljük magunkat!     

Az egyes bútorok megválasztásánál a kinézet és a kényelem mellett mennyire tartjuk fontosnak, hogy támogat-e minket, támogatja-e például az egészségünket? Ez a felvetés az ágyunkra igaz leginkább – ez az a bútor az otthonunkban, amin a legtöbb időt töltjük. Tapasztalataim szerint a kényelmet gyakran keverjük össze a minket valóban támogató jelleggel. A gerincünk megfelelő alátámasztását, az éjszakai mocorgásunk segítését, a minél kevesebb por felfogását egy vastag matrac, dús kárpitozás által vagy a fémek elektromágneses sugárzást erősítő hatását kevésbé érezzük fontosnak, a legtöbb esetben nem is gondolunk rájuk. Hasonlóan van ez az általunk elfogyasztott ételekkel: Épp csak kezdünk rájönni, hogy amihez gyorsan, kényelmesen hozzájutunk és finom, az a legtöbbször kevés tápanyagot tartalmaz. Remélem, az ágyainknál is lassan rájövünk, hogy nem minden a kinézet és a kényelem, sőt!

Bútoraink, textiljeink, burkolataink minősége is önmagunk megbecsülésének egyik módja. Nyilván határt szabhat itt a pénztárcánk, de választhatjuk a számunkra még megfizethető, legjobb minőségű darabot, valamint nem mindegy, hogy egy alapdarabról van szó, amit ritkán cserélünk le, mint a csempe, a padlólap, a parketta, vagy az ágyunk, szekrényünk, vagy egy mondjuk egy kisasztal vagy egy díszpárna. Természetesen fontos az érzékszerveinkre tett hatás is: jó érzés-e, ha a bőrünk érintkezik vele, nem szúr-e, nem éles, jó-e az illata? Könnyű-e tisztán tartani, vagy állandó törődést igényel?

Tudom, sok a szempont, de érdemes ezekre úgy gondolni, mint lehetőségek, ahol figyelmet, törődést, szeretetet adhatunk magunknak. Ha belevágunk, azzal támogatjuk a belső fejlődésünket és így egyre több lehetőséget veszünk észre az otthonunkban is. Ilyen módon egyre nagyobb tér nyílik önmagunk megbecsülésének kibontakoztatására.

A fotókat a milánói iSaloni kiállításon készítettem.